1456 Nándorfehérvár Július 22.
566 évvel ezelőtt, Július 22-én délelőtt tíz óra körül…
1456. július 2t tíz óra körül…2. Délelőt
Teljes készültség a várban. Hunyadi parancsba adja, hogy senki ne hagyja el az őrhelyét. A magyarok harciasak, és diadalittasak az éjszakai viadal után.
Hunyadi felméri a helyzetet, és úgy dönt, hogy a Száva túlpartján táborozó paraszt-kereszteseket közelebb parancsolja a Duna-Száva torkolathoz. Döntő csapást készül mérni a törökökre, akik mindenre számítanak, csak arra nem, hogy a megfogyatkozott számú védők indítanak támadást ellenük.
1456. július 22. Dél...
Az éjszakai diadaltól még mindig mámoros magyar védők közül öt íjász elfoglal egy kis dombot a vár és az anatóliai csapatok között, és lődözni kezdi őket. A törökök lovasságot küldenek ellenük, de az öt íjász könnyedén visszaveri a szpáhikat. Délután egy óra körül még több magyar harcos jön ki a romos várból, és harcra készen lődözi kezdi a sebeit nyalogató török sereget.
„Még a halott is felmászván a falrésekre, a várból kiözönlöttek, és merészen megrohanták az iszlám seregét.” – Turszun bég.
1456. július 22. Délután kettő és három óra között...
Hunyadi parancsot ad a Száva túlpartján táborozó paraszti kereszteseknek, hogy indítsanak támadást a pihenő török tábor ellen. A fellelkesült tömeg átgázol, átkel a folyón. Giovanni da Capistrano atya magasba emeli a keresztet, és a támadók élére áll.
1456. július 22. Este hét körül...
Hunyadi kitör páncélos lovasságával a várból, és a fedezet nélkül hagyott török ágyúkat elfoglalja. Lövetni kezdi a törököket, akik két tűz közé szorulnak. II. Mohamed szultán kitér Hunyadi páncélosai útjából, visszaszorul előlük a ruméliai tábor előterébe. Itt újrarendezi a szpáhik tömbjeit.
A szultán elrendeli az ágyúk visszafoglalását. Hiába, a magyar tüzérek halálmegvető bátorsággal küzdenek. Három török rohamot vernek vissza.
Eközben mind több keresztes kel át a Száván, és öldökli az anatóliai hadtest katonáit. Általános a pánik a török seregben.
A vár tüzérei is pontos lövésekkel ritkítják a szultán lovasságát, ráadásul Hunyadi páncélosai áttörhetetlen falat alkotnak a menekülők körül.
1456. július 22. Este nyolc óra körül...
A magyarok rárontanak a ruméliai janicsárok megtépázott táborára is. Irtózatos öldöklés, a törökök babonás rettegéssel menekülnek a keresztesek elől.
Este 9 körül a Duna őrzésétől visszarendelt 6000 szpáhi rohama menti meg a janicsárok maradékát. Leszáll az éj. A törökök visszaszorulnak táborukba, az ágyúk Hunyadi kezén maradtak.
„A törökök császárát a vár alól s a mezőről is legyőzve, elvertük, Isten segítségével ágyúit is elfoglaltuk, midőn a csatát csütörtökön estefelé megvívtuk.” - Hunyadi a pápának írott levele.
A magyarok visszatérnek a várba, a keresztesek fáradtan a Száva túlpartjára. Egy hete nem aludtak, két álló napja szakadatlan fegyverben, vasban állnak. Még nem sejtik, hogy másnap világraszóló diadalra ébrednek...
1456. július 23. Kora reggel...
A magyar védők hajnalban döbbenten látják, hogy a török tábor üres. Hátrahagyott sátrak, szanaszét heverő holttestek, elhajigált fegyverek hevernek mindenütt.
A török veszteségei leírhatatlanok. Mohamed szultán megsebesült a lábán, eszméletét veszítette, úgy menekítik dél felé szekéren hű csauszai.
A janicsárok ezredei felmorzsolódtak, az oszmán ágyúk, ostromgépek a magyarok kezére kerültek. A török flotta teljesen megsemmisült. A vezérek java része elesett.
A török sereg poggyászai, sátrai maradékát hátrahagyva menekül.
Mohamed szultán csak sok-sok mérfölddel távolabb tér magához. Látva seregei fejvesztett futását, őrjöng, méreggel akar véget vetni életének. Ragyogóan felszerelt, soha nem látott létszámú, világverő seregét gyakorlatlan, gyér fegyverzetű magyar népfelkelők törték izzé-porrá. A szultán Szófia táján tudja csak rendezni a menekülők ezreit.
„Ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában; s ki sok kürt, harci dob hangja mellett nagy vigassággal jött, búsan, éj csendjében rútul futamodott meg.” - Thúróczy krónikája.
Hunyadi hat-nyolc mérföldön át követi a török sereget, hogy tisztázza a helyzetet.
Délutánra már ő is el meri hinni: világraszóló diadalt aratott.
„Az előkelő törökök közül oly sokan pusztultak el ezen ostrom alatt, hogy a törökség majdnem teljesen megsemmisült. Soha a törököket így meg nem verték, és a végromláshoz soha közelebb nem voltak, mint ezen ütközet után. A törökök ereje összes nemességükkel egyetemben teljesen tönkre van téve." - Tagliacozzo atya, a szerb és bosnyák kémjelentések alapján Rómába írt levele.